Te vajon tudod, hogy miért mennének el tőled az embereid?
Amikor toborzói/fejvadász feladatokat csináltam, akkor egyre másra azt kellett megtalálnom a vadászat közben, hogy mi a célszemély motivációja. Mik azok a számára nagyon fontos dolgok, amiért hajlandó legalább elküldeni az önéletrajzát és amire rá tudom építeni a beszélgetést, amit előtérbe tudok helyezni a pozíció “eladásakor”.
Amikor bejött a covid helyzet, az első sikításom a vezetők felé persze az volt, hogy kezdjetek el beszélgetni az embereitekkel. Ezt nagyjából már 2 éve szajkózom mindenfelé. Aki vezető, kezdjen el beszélgetni az embereivel (Hála, most már nem csak én szajkózom).
Értem én, hogy nem feltétlen vagy olyan személyiségtípus vezetőként, aki könnyen teremt kapcsolatot vagy nem szeretsz úgy igazán beszélgetni, meghallgatni a másikat depláne nem (úgy igazán meghallgatni, nem csak egyik füleden be és a másikon ki), de a pozíciót mégis te látod el annak minden anyagi, feladat vonatkozású és felelősségi előnyével és hátrányával együtt. Ergó, felelős vagy az embereidért.
Amikor valaki felmond, akkor abban igenis benne van a Te felelősséged is, mert nem tudtad megtartani. Lehet nem is ismered eléggé az embereidet, nem tudod mi mozgatja őket. Ez lehet egyetlen apróság, de lehet több dolog egyszerre történő megjelenése is.
Még egy, a szervezetben teljesen komfortosan érző munkavállaló is eljuthat arra a szintre, hogy “egye-fene, elküldöm a cv-met, abból baj nem lehet”, ha vezetőként nem figyelsz oda rá eléggé, nem sikerül vele kapcsolatot tartanod, bizalmat kiépítened, stb.
Egyébként ez nem olyan ördöngősség – mondom én, aki relatív könnyen teremt kapcsolatot és szívesen beszélget másokkal. Ez abból áll – szerintem -, hogy időt, figyelmet szentelek a kollégáimra (munkavállalókra, barátokra, ismerősökre, családra, akárkire is). Megtisztelem őket a figyelmemmel, meghallgatom őket, alkalmasint kérdezek, ha valamire kíváncsi vagyok. Nem oktatom ki őket, nem zárom le 10 perc alatt, ha olyan emberrel beszélek, akiben látom, hogy még mindig van mit mondania. A figyelmemet, az időmet, az energiámat, önmagamat adom neki abban az idősávban. Meghallgatom. Az emberek szeretnek mesélni, szeretnek beszélgetni az őket érdeklő dolgokról, történésekről, eseményekről.
Főleg ebben a járványos helyzetben, ebben az itt-is-ott-is dolgozunk világban még azoknak is van igényük a minőségi beszélgetésekre, akik kevésbé beszédesek.
Neked, vezetőként az (is) a dolgod a végeláthatatlan riportok és feladatok között, hogy időt szentelj a csapatodra. Mert ha nincs embered, nem lesz csapatod, nem leszel vezető, nem lesz céged sem.
Figyelj, szentelj rá időt, hallgasd meg. Miről beszél, miket mesél, mi érdeklni. Légy ott! Ennyi a kulcs, ennyi a történet. Ha ezt csinálod, megtudod mi mozgatja az embereidet, hogy érzik magukat, mivel töltik a szabadidejüket. Megtudod mivel tartod meg őt, ha döntési helyzetben van. Megtudod hogyan előzd meg, hogy egyáltalán körülnézzen a piacon. Meg tudod köszönni neki az értékes munkáját, a jelenlétét, a személyiségét. Hozzájárulhatsz az elégedettségéhez.
Ennyi a kulcs. Figyelj, szentelj időt rá, hallgasd meg!